A viszály almája

Szereplők:

• Koltó(az egyik a három sorsistennő közül, ő fonja az élet fonalát)
• Lakheszisz(sorsistennő, ő méri ki, formázza az élet fonalát)
• Atroposz(sorsistennő, az ő feladata elvágni az élet fonalát, amikor eljön az ideje)
• Parisz
• Pallasz Athéné
• Afrodité
• Héra

Az Olümposzon Péleusz és Thétisz menyegzője után: Fehér abrosszal terített, feldíszített asztal romja, a közelmúltban történt nagy vígasság jeleit mutatja. Az asztal közepén, a káosz tetején fénylik egy arany alma. A teremben már csak a 3 istennő maradt.

...

Héra: - Én azért mégis kíváncsi volnék melyikünknek küldhették ezt. (az almára mutat) Lehet, hogy Zeusz akart kedveskedni nekem titokban...

Afrodité: -Ne csacsiskodj drágám (megfogja az almát és olvassa) az van ráírva, hogy "A legszebbnek", tehát a szerelem és szépség istennőjeként csakis Engem illethet...

Pallasz Athéné: - Bár mint tudjuk a szépség nem minden... Amúgy meg nekem éppen annyi jogom van erre az almára, mint akármelyikőtöknek. Nem szívesen maradnék alul se egy tűzokádó házisárkánnyal, se egy élvhajhász némberrel szemben.

Afrodité: (felháborodva) - Bocsáss meg nem értettem kristály tisztán, hogy mit mondtál a szépséggel kapcsolatban... Valljátok be csak irigykedtek rám. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy az alma az enyém.

Pallasz Athéné: (elhúzott szájjal erősen végigméri) - Ha te mondod... (gúnyos iróniával) - Ó jajj, máris kezdek sárgulni, azt hiszem.

Héra: (Athénéhoz) - Meg se halld, szegény még odáig sem jutott el, hogy mi fán terem a hűség és a felelősségtudat. Mit lehetne várni tőle?

Afrodité: - Keserű a szőlő édeseim?! Reklamáljatok inkább Dionüszosznál, ha valami problémátok akad, én már unlak titeket.

Héra: - Hidegen hagy a szórakoztatásod, én csak a Zeusztól kapott ajándékomat akarom. (kiragadja az almát Afrodité kezéből)

Pallasz Athéné: - Hékás ez nem így megy, te zsarnok! Megegyezés alapján döntjük el, kié lesz az alma! (Megszorítja Héra kezét, mire az kiejti a kezéből az almát vissza az asztalra)

Héra: A hatalom Istennője vagyok! Amit akarok, azt meg is szerzem.

Athéné: Csak szeretnéd drágám! A bájos férjednek is csak egyet kéne füttyentenem és máris máshol osztogatná az arany almáit... Itt a bizonyíték is: (Athénére mutat)

Pallasz Athéné: Hát igen... Akárkinek szánták is, kétlem, hogy ez apa ajándéka volna. Eszébe nem jutna ilyen bárgyú bók, mint ez az alma... sokkal találékonyabb ennél. Én már csak tudom... Én is a fejéből pattantam ki!

Athéné: - Meg hát lássuk be kedvesem... csak olyanokra érdemes pazarolni a bókokat, akit amúgy nem kaphat meg az ember...

Héra: (a dühtől forrva majd felnyársalja a szemével Afroditét) - Még nagyon megbánhatod, ha továbbra is könnyelműen füttyentgetsz ARANYOM!

Afrodité: (ártatlant játszva) - Ó jajj, ugye nem bántottunk meg édesem, nem akartuk...

Pallas Athéné: (szárazon) ...de hát, mint tudjuk, az Igazság néha fáj...

Héra: (visszanyerve a lélekjelenlétét, Athénének) Igen és az Igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egyesek olyanról okoskodnak, amiről fogalmuk sincs...

Afrodité: - Ami Igaz, az Igaz, drágám, egy aggszűznek nem sok keresnivalója van ennek az almának a közelében...

Pallasz Athéné: (higgadtan) - A szépséget nem a kaphatóságban mérik. Ezt nem ártana másoknak is észben tartani (célzatosan Afroditéra mered)

Héra: (Athénének gúnyosan) - Amúgy nem magad mondtad véletlenül, hogy ez az alma"bugyuta bók"? Akkor mégis miért akarod ennyire? Talán kompenzálni akarsz valamit?

Afrodité: - Lehet, hogy mégis megunta az erényövét... Igazán nem hibáztatnálak drágám, 1500 év vénkisasszonyként... (mintha hangosan gondolkozna) Nem is csodálom, hogy így besavanyodtál, már csak abban leled örömöd, hogy másokat kioktathatsz!

Pallasz Athéné: (kissé elpirulva, majd hűvösen) - Titeket elnézve aztán sok kedve van az embernek a férfiakhoz! Amúgy a kérdésedre válaszolva: nem annyira az almához ragaszkodom, csak ki nem hagynék egy ilyen jó kis versengést, mint ez itt. A győztesnek járó trófea csak hab a tortán.

Egy ideig némán merednek egymásra.

Héra: - Na jó, de hogyan döntsünk mégis?

Pallasz Athéné: - Nos, abban talán mindnyájan egyetértünk, hogy magunk között nem fogunk zöldágra vergődni...

Afrodité: - Kérlek, ne tépd az idegeimet kedveském, már így is fogytán a türelmem. Rukkolj elő azzal az ötlettel, hogy végre vehessük valami hasznod is.

Pallasz Athéné: (mintha nem hallaná, a körmét piszkálja, csak azért is elnyújtja szavait) - ...szóval azt javaslom, kérjük egy kívülálló segítségét, hogy legyen a bíránk. Na már most, az Olümposzon az Istenek közt nem találhatunk pártatlan bírát ez világos... Talán a Földön, az emberek között kéne keresni a megfelelő alanyt. Mondjuk az almára is rábízhatnánk a választást, hogy így még igazságosabb legyen: csak lehajítjuk a Földre, és aki rátalál, az lesz a mi igazságtevőnk. Aki őt meggyőzi az igazáról, azé az alma.

Héra: (kicsit húzva a száját) - Ez elég korrekt eljárás, azt hiszem. Én támogatom a javaslatot.

Athéné: (sóhajt) - Hát jó, felőlem! Gondolom nincs más választásom.

Pallasz Athéné: - Győzzön a legjobb! (az almát a közönség közé hajítja és vége a jelenetnek / a nézők között ülő Parisnak dobja az almát és folytatódik ajátszma)

Pallasz Athéné: - Odanézzetek! Ha nem csal a szemem Parisz a Trójai király kisebbik fia talált rá az almánkra.

Athéné: - Gyerünk le a Földre, ez izgalmas lesz, már érzem!

függöny

3 moira szövögeti a sors fonalát. Rokkájukból ezernyi szál indul ki minden égtáj irányába. Koltó szövi, Lakheszisz méri, válogatja, majd Atroposz vágja el az élet fonalát.

 Koltó: - Testvéreim! Nézzétek csak mi van itt készülőben (3 egy tőről fakadó szálra mutatva) Valaki nehéz döntés elé kerül hamarosan.

Lakheszisz: - Bizony nehéz döntés... Persze ez is rám hárul... Mindig minden rám hárul.

Atroposz: - Ne légy ilyen önző, hisz végülis én vállalom a munka bevégzését. Az én kezemen szárad a vér. Én mondom ki a végszót. A felelősség engem terhel leginkább.

Koltó: - Ne legyetek ilyen szigorúak magatokhoz, csak abból tudtok dolgozni, amit én a kezetek alá rakok... Hiába igyekszem, így sikerül, ne haragudjatok! A felelősség együtt nyomja a vállunk, és így hárman tán könnyebb is tartani.

Atroposz: - Bölcsen beszéltél kedves húgom. Lakheszisz segítsünk szegény halandónak meghozni ezt a végzetes döntést, míg bele nem roppan a teherbe. Mi azért mégis jobban rálátunk a dolgokra innen fentről.

Lakheszisz: - Lássuk hát, mit adott nekünk ez a szorgos kis pók!

függöny

1.szál

Sátor a háttérben, mellette ül összerogyottan Párisz. Elöl egy két ember lézeng, botot farogcsál.

Parisz: - Földönfutóvá lettem hát... A városom, a szeretteim mind odavesztek! Csak Helené maradt nekem és szerelme. Afrodité ajándékozott meg vele, amiért neki adtam az arany almát. Arról azonban hallgatott, hogy az a világszép, akinek a szerelmét kapom, már valaki másé... és nem akárkié... a Spártai király asszonya, és ráadásként még nekem is kell megszöktetnem... Most meg itt vagyok nincstelenül, mert a király hívására az egész görög flotta Trója ellen vonult. 12 évnyi ostrom után elfoglalták az én kedves városom: tornyait felégették, lakóit lemészárolták. Végignéztem, hogy éhezik, fázik, haldoklik a népem, és mindezt miért? Mert nem vagyok se jó hadvezér, se valami leleményes cselszövő. Mint a patkányok menekültünk a süllyedő hajóról, hogy a vadonban húzzuk meg magunk... azonban itt se érek sokat ezen erények nélkül! Félek, odaveszünk mindannyian... Helené is, és a pár szerencsés is, aki velünk együtt kijutott. Tehetetlen csődtömeg vagyok, semmi más! Kár volt magamra haragítani a bölcsesség és a hatalom istennőit!

Feláll, bevánszorog a sátorba.

2. szál

Este. Az eddig farigcsáló emberek lefeküdtek. Parisz bölcs asztrológusként jön ki a sátorból.

Parisz: (az eget kémlelve) - Ó én fejem, én szegény fejem úgy fáj! Alig bírom ezt a sok gondolatot! (az emberekre tekint) Ó ha ők is tudnák, amit én tudok! Ha legalább egy valakivel megoszthatnám! De nincs senki ezen a kerek vagyis... tulajdonképpen ovális Földön, aki megértene engem... Miért is ez a sok tudás, ha mégse lehetek hasznára az emberiségnek? Bolondnak tart mindenki, és csak nevetnek az eszmefuttatásaimon, találmányaimon. Hiába minden! Kár volt elfogadnom Athéné tudását, hisz nincs hatalmam hozzá, hogy az emberek kövessék intelmeim, se családom, aminek hasznára lehetnék bölcsességemmel. Csupán felvésem folyvást kibuggyanni kívánó gondolataim, ha már mást nem tehetek, és szenvedek, ha látom milyen földhözragadtak szegény embertársaim. Néha a problémára való ír épphogy ki nem szúrja a szemük...

Legyint, és visszabotorkál a sátrába.

3. szál

Győztes csata után. Akik eddig aludtak, most halottak, üveges tekintettel néznek az ég felé. Parisz győztes hadvezérként kijön a sátorból, végigfuttatja tekintetét a kihalt tájon.

Parisz: Ismét győzelmet arattam... Én tettem?... Ez valóban győzelem volna? Leéltem életem java részét, de mindenhol csak pusztulást láttam, vérfürdőt. Nem volt egy párna, vagy női kebel ahová nyugton, kétségek nélkül hajthattam volna fejem. Ez végtére is a dicsőség, a hatalom? Abban a nagyvilágban, amit már majdnem egészen magaménak mondhatnék, ahol már mindenki féli a nevem, otthontalan vagyok... Megvallom én is félek, nem is, inkább rettegek mindenkitől. Nem tudom megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől, az igazat a hamistól. Már nem is értem miért ez az egész! Mit ér a dicsőség, ha nincs, aki átölel? Mit ér a hatalom, ha nem tudom felfogni ésszel és nem tudom kézben tartani? Hiába kaptam hát az ajándékom Hérától, amiért neki adtam az almát... Inkább átok ez, mint jutalom!

...Csak néznek rám és vádolnak ezek a semmibe meredő tekintetek! Még álmomban is...

(Odamegy az egyik halotthoz, megrázza) Ne nézz így rám! Hagyjál békén! (Föléborul és sír)

függöny

 3 moira a színen, a rokka mellett sürgölődve.

Lakheszisz: - Athénét kell választania az ifjúnak, úgy határoztam. Sok volna a munka az öldökléseknél, nemde lányok? Meg amúgy is, ha lesz talán csak egy lélek is, aki meghallgatja, megfogadja a bölcs Parisz szavait, már előbbre viszi nemzetét!

Koltó: - Biztos vagy benne nővérkém?

Atroposz: - Gondoljuk át még egyszer! Összekötni már nem tudjuk, ha egyszer elvágjuk a fonalat.

Lakheszisz: - Igen, igen, így lesz a legjobb szerencsétlen fiúnak!

Atroposz: - Szóval melyik is volt az a szál?

Lakheszisz: - Ööö... Ez volt... Legalábbis úgy emlékszem...

Koltó: - Neee! Teljesen összegubancoltátok!

Atroposz: - Mi tévők legyünk most?

Lakheszisz: - Jó volna, ha néha minket is irányítana valaki az égből, a kutya fáját!

Koltó: - Muszáj lesz választani, az időtök mindjárt lejár, ha nem segítetek szegény pára meg fog háborodni!

Lakheszisz: - Vágd ezt a kettőt! Csak 1 maradhat!

Atroposz: (tartja az ollóját) - Biztos?

Koltó:  - Csináld!

függöny

Megjelenik most a 3 Istennő a Földön,
Afrodité évődve kivezeti Pariszt a tömegből.

Afrodité: - Kedvesem! Hát megtaláltad az én becses kincsem! Milyen szemfüles vagy! Ezt keresem már régóta! Visszaadod nekem, ugye? (pillázik)

Parisz csak bambán nézegeti a körülötte összegyűlt csoportosulást.

Athéné: - Ilyen ármánykodó, cselszövő szukát még nem látott a világ! És én még azt hittem, hogy ez egy tisztességes játék lesz!

Afrodité: - Szerelemben mindent szabad!

Héra: (felcsattan) - Mégis mióta? (Pariszhoz) Egy szavát se hidd ifjú, csalfa asszony ez!

Afrodité: - Amióta én azt mondtam!

Héra: - Rendben! Felőlem csinálhatjuk így is, de a végén már nem fogsz ennyire bűbájosan mosolyogni, ne félj!

Parisz most már ijedten szemléli az eseményeket:

Parisz: - Tulajdonképpen kit tisztelhetek a hölgyekben?

Athéné: - Ó, milyen modortalanok vagyunk lányok! Városvédő Pallasz Athéné vagyok, a Bölcsesség Istennője, minthogy atyám, Zeusz fejéből pattantam ki...

Afrodité: (magának) - Milyen helyes, és milyen naiv! Ezt már szeretem... (Parisznak) - Afrodité volnék a szépség és a szerelem istenasszonya (a fiú álla alá nyúl, mintha csókot akarna lehellni a szájára, az pedig elbűvölten nézi Afroditét)

(Héra Afrodité elé furakszik, így vetve véget a szemkontaktusnak)

Héra: - Zeusznak, a villámok urának asszonya vagyok, Héra, a házi tűzhely védelmezője. Add nekem az arany almát, és olyan hatalmas vezért csinálok belőled, hogy ezen a Földön nem lesz ember, ki ne ismerné, félné neved!

Athéné: - Nem hiszek a fülemnek! Vesztegetés a vetélytársak orra előtt!

Héra: (fennsőbbségesen mosolyogva) - Mindent szabad, amit nem tilos. (Parisz felé) Nekem adod hát, ugye?

Athéné: (nagyot sóhajtva) -  Hát legyen, ha ezt akarjátok, álnok kígyók! Ide figyelj ifjú barátom! Ha nekem ítélnéd az arany almát, sokkalta jobban járnál! Én az univerzumot ajánlom neked fizetségül: annak minden tudását, és bölcsességét. Olyan tudós ember lehet belőled, akit még nem hordott hátán e föld!

Afrodité: (kacagva) - Ó kedvesem minek kellenének neked ezek a badarságok? Én a földkerekség legszebb asszonyának szerelmét ajánlom neked az almáért fejébe. (halkabban, bizalmasan) Amint látod amúgy is az van ráírva, hogy "A legszebbnek".

Athéné és Héra majd' keresztülszúrják a szemükkel Afroditét.

Héra: Jól gondold meg fiam, hogy döntesz, nehogy a végén keservesen megbánd!

Parisz félszegen áll egy darabig, majd odanyújtja az almát Afroditénak...

Függöny